A Gyilkos-tó természetes völgyelzáródás által keletkezett 1837 nyarán.
Az 1837. július havának egyik délutánján – 7 óra tájban – kelet felől szokatlan tömörségű, óriási sötét felhők gyülekeztek és rendkivűl erős záporral sötétitették el a láthatárt. A bőszült vihar egész reggelig űzte rémes játékát. A nagy viztömegtől átázott, és gyér talajánál fogva lecsúszott a föld a Gyilkos-kő északnyugati oldaláról, eltorlaszolva a Békás-patakot.
A víz valószinüleg csak a következő évben érte el a kifolyás magasságát. A képződmény tószerűségét azért is lehetett nehezen észrevenni, mert viztükréből, abban az időben sűrűn álltak ki az elárasztott óriási fenyőfák csúcsai, s amelyek lekopasztott csonkjai ma is a tó eredetiségét és jellegzetességét adják.
A XIX. század negyvenes éveiben napvilágot látott útleirások már emlitést tesznek a tóról, a magyar nyelvű leirásokban először Benkő Károly emliti, Veres-tó néven.
Az Erdélyi Múzeum-Egylet 1864. évi III. ülésének jegyzőkönyvi kivonata szerint: „Báró Orbán Balázs mutatványokat olvas fel a Székelyföldön tett utazása alkalmával felfedezett régiségek és ritkaságok leirása és ismertetésére szánt nagyobb munkájából, név szerint a gyilkos taváról…érdekes előadását rajzok és fényképek bemutatásával világositván.”
Orbán Balázs az addig átlagosan ismert elnevezés helyett a Gyilkos-tó nevet valószinűleg a tó eredetével kapcsolatos népmondák alapján használja. A néphagyomány szerint a téli időszakban a befagyott tavon szekerekkel, utat röviditő erdőmunkások alatt szakadt volna be a tó jege, egy másik monda a hegyomlással hozza kapcsolatba a tó nevének eredetét, mely szerint a leomló két hegyfok közötti tágas réten éppen tanyázó juhnyáj az omlás folyamán teljes egészében odaveszett.
Ahhoz, hogy a Gyilkos-tó név megmaradjon a köztudatban, n agymértékben hozzá járult az is, hogy a tó déli oldalán található hegytömb, melynek az alsó része csúszott le, ősidők óta a Gyilkos-kő nevet viselte.
A Gyilkos-tó a Keleti Kárpátok középső csoportjában, többnyire párhuzamosan futó hegygerincek talán leglátványosabb masszivumában, a Nagy-Hagymásban terül el, melyet ÉK-DNY irányban a Békás-patak szel át.
Közigazgatási szempontból Gyergyószentmiklós város részét képezi, a város és a tó közötti 26 km-es út egy szakasza a Békény-patak völgyében fut, majd egy szerpentines emelkedő után, amely a Pongrácz-tetőig (1257 m) tart, a Vereskő-patak völgyében folytatódik.
Autóval a Gyilkos-tó megközelithető Moldva felől is, a festői szépségű Békás-szoros érintésével, a gyalogtúrázók szinte minden irányból eljuthatnak e páratlan szépségű vidékre. Ha közigazgatásilag nem is, de természeti szempontból a Gyilkos-tó a Békási-szorossal, valamint a környező vidékkel együtt egységes, jellegzetes tájként határolható el.
A tó tengerszint feletti magassága: 983 m, jelenlegi területe körülbelül 11 hektár, vizmennyisége: kb. 580.000 m3, legnagyobb mélysége 9,6 m, a csónakkikötőnél pedig körülbelül 2,6 m. Alakja hosszúkás, É-D irányú, az északi vége derékszög alatt nyugatra hajlik egy nagy „L” betűhöz hasonlóan. A hosszabbik rész száz évvel ezelőtt még 1300 , a rövidebb 650 m volt. Jelenleg 900 m, illetve 435 m.
A Gyilkos tavat öt állandó vizfolyású patak táplálja: déli végén a 6,5 km hosszú Juh-patak a Kis-Gyilkossal, dél-nyugat felől ömlik a tóba a Pongrácz-tetőről eredő Vereskő-patak, nyugat felől a Likas és a Cohárd-patakok.
A tó kiömlésétől számitjuk a Békás-patakot, melynek fontosabb mellékágai a Kis-Békás, és a Szurdok-patakok jobb oldalról, a bal oldali mellékpatakok közül a Kupás,- Lapos,- Bardócz,- és a Súgó-patakokat emlithetjük.
